Prológus

Sziasztok! Itt is van a prológus, nem fűznék hozzá semmit, csak meg szeretnélek kérni titeket, hogy hagyjatok valami nyomot magatok után! :)

Jó szórakozást!

xxx
Vanda






- Olivér szemszöge -

Éjfél után volt már, körülöttem mégis jöttek-mentek az emberek. A repülőtér várótermében figyeltem a nyüzsgést, a bőröndöket húzó, vagy jegyet foglaló, esetleg szeretteiket kereső férfiakat és nőket, időseket és fiatalokat. Azon gondolkoztam, vajon hová indulnak, honnan érkeztek. Talán pihentek, szabadságukat töltötték egy idegen országban, ahová már régóta vágytak. Talán távoli rokonaikat látogatták meg, talán üzleti ügy miatt utaztak el. Lehunytam a szemem, nagyot sóhajtottam, és azt kívántam, bárcsak én is ilyesmi helyzetben lennék. Egy sokkal nehezebb és kockázatosabb lépést meg kellett tennem apáért, de nem örültem neki, és nem voltam biztos benne, hogy helyesen cselekszem. Tekintetem a fém táskára vándorolt. Igen, azt kell majd felcsempésznem a gépre valahogyan.

- A francba az egésszel! - rúgtam bele, majd szinte azonnal fel is szisszentem. A kezeimbe temettem az arcom, és megdörzsöltem. Dühös voltam az apámra, és a nyomorult munkájára. Azonban volt egy másik érzelem, amely még ennél is erősebb volt. A fájdalom, amit nem az okozott, hogy kis híján sikerült eltörnöm a lábujjaimat pár másodperccel azelőtt. Fájt, hogy otthon egy őzikeszemű lány telesírja a párnáját miattam. Fájt, hogy magam mögött kellett hagynom Őt. Fájt, hogy valószínűleg már soha nem találkozhatok vele. Éreztem, hogy az arcomon legördült egy nagy, kövér könnycsepp, és a nadrágomon méretes pacává terült szét. Követte egy másik is, majd még egy és még egy. A kis pacák már egy nagy folttá folytak össze, mire megszólalt a hangosbemondó, mely szerint indulnom kell, ha nem szeretném lekésni a járatom.